"Zöld Átállás" Fórum IV.

2026-11-04 12:32

A víz megtartásától a digitális vízgazdálkodásig – gyakorlati megoldások a zöld átállásban

Zöld Átállás Klub 2026.09.16. Pécs Déli Ipari és Technológiai Park

A víz egyre inkább olyan erőforrássá válik, amelynek kezelését a városoknak, vállalatoknak és intézményeknek is újra kell gondolniuk. Nem elegendő többé azt vizsgálni, honnan érkezik a víz és mennyit használunk belőle: ugyanilyen fontos kérdés, hogy mennyit tudunk helyben tartani, hogyan mérjük a fogyasztást, hol keletkeznek veszteségek, milyen minőségű vízre van valóban szükség az egyes felhasználásokhoz, és hogyan lehet a már rendelkezésre álló infrastruktúrát hatékonyabban használni. Ezek a kérdések kerültek a középpontba a 2026. szeptember 16-án Pécsett megrendezett Zöld Átállás Klub szakmai programján. A rendezvény két kiemelt témája első látásra két külön világhoz tartozott: Dr. Hervai András, a 10 Millió Fa Magyarország képviseletében a városi vízmegtartás lehetőségeit járta körül, míg Reidl Gábor a BAT oldaláról az AWS-hez kapcsolódó vállalati vízgazdálkodási tapasztalatokat és szemléletet mutatta be. A két megközelítés között azonban gyorsan láthatóvá vált a kapcsolat. Mindkettő ugyanarra az alapvető problémára keres választ: hogyan lehet a rendelkezésünkre álló vizet hosszabb ideig a rendszerben tartani, jobban mérni, tudatosabban használni és az eredményeket ellenőrizhetővé tenni. Rövid pontokba szedtük a az elhangzottak közül legfontosabbnak tűnő gondolatokat, a lista azonban nem teljes, álljon itt néhány belőlük : • A rendezvény központi témája a víz mint stratégiai erőforrás volt. A fő üzenet szerint a vízgazdálkodást már nem elegendő ellátási és elvezetési kérdésként kezelni: a helyben tartás, a mérés, a visszaforgatás, a minőség, a veszteségek csökkentése és az adatalapú döntéshozatal egyetlen összefüggő rendszer részei. • A városi vízmegtartás alapelve: a csapadékot lehetőség szerint ott kell kezelni, ahol lehullik. A bemutatott eszközök között zöldtetők, vízáteresztő burkolatok, szikkasztás, növényzettel kialakított árkok, szűrősávok, záportározók, esőkertek, kisebb retenciós tavak, fásítás és a gyepgazdálkodás átalakítása szerepelt. • A vízmegtartást rendszerben kell kezelni. A talaj, a növényzet, a burkolatok, az épületek és a vízelvezető infrastruktúra együtt határozza meg, hogy a csapadékból mennyi marad helyben, mennyi szivárog be, és mennyi válik ténylegesen hasznosíthatóvá. • Az ipari vízgazdálkodásban a hangsúly egyre inkább a mérhetőségen van. A BAT példája alapján a vállalati vízgazdálkodás része a fogyasztás követése, az almérősítés, a fajlagos mutatók kialakítása, a vízfelhasználás csökkentése, az újrahasználat, a veszteségek és szivárgások azonosítása, a vízminőség és a szennyvíz kezelése. • A teljes vízfogyasztás önmagában nem elegendő teljesítménymutató. Sokkal informatívabb például a termelési volumenre, termékegységre vagy technológiai folyamatra vetített fajlagos vízfogyasztás. Ez teszi lehetővé az időszakok, üzemrészek és beavatkozások valódi összehasonlítását. • Az almérősítés és az automatikus adatgyűjtés jelentős fejlesztési lehetőséget kínál. A fogyasztási idősorokból azonosíthatók a normál működési minták, az éjszakai alapfogyasztás, a szokatlan kiugrások és a lehetséges veszteségek. • A következő technológiai szint a vízfogyasztási és termelési adatok összekapcsolása. Egy ilyen rendszer képes lehet valós vagy közel valós időben követni az egyes gyártási területek fajlagos vízfogyasztását, rendellenességet jelezni, és számszerűsíteni egy beavatkozás eredményét. • A csapadékvíz ipari telephelyeken is hasznosítható erőforrás. Nagy tető- és burkolt felületeknél érdemes vizsgálni a helyben történő tárolás, beszivárogtatás, esőkert, retenció, öntözési vagy más újrahasznosítási lehetőségek kombinációját. • A fenntarthatósági beruházásoknál a bizonyítható eredmény válik kulcskérdéssé. Nem elegendő egy intézkedés megléte: mérni kell, hogy mennyi vizet tart vissza, mekkora fogyasztáscsökkenést okoz, hogyan változik a fajlagos teljesítmény, és milyen eredmény kapcsolható hozzá. • A stakeholder- és közösségi együttműködés önálló értéket képvisel. A Zöld Egyetem, energiaközösségi kezdeményezések, önkormányzati, civil és vállalati szereplők összekapcsolása erősítheti a tudásmegosztást és a megvalósítható projektek kialakulását. A rendezvény összképe alapján a zöld átállás nem egyetlen technológiáról szól. A víz, energia, környezet, digitalizáció, laboratóriumi tudás, várostervezés és innovációmenedzsment egyre inkább egymásra épülő területekké válnak. A nagy, komplex programok helyett érdemes először jól körülhatárolt, mérhető pilotokat indítani, amelyek rövid idő alatt bizonyítják a műszaki, gazdasági és fenntarthatósági értéket.

2026. október 8.